December elején már elkezdődnek a téli ünnepek, advent első vasárnapja után érkezik a Mikulás, természetesen, kizárólag a jó gyermekekhez. A jó öreg mindig piros palástban érkezik, nagy fehér szakállal, a hátán pedig minden esetben ajándékokkal teli zsák látható.

Ebből a zsákból oszt ajándékokat a gyerekeknek, akik versekkel, énekekkel köszönik meg azokat. Kevesen tudják azonban, hogy a Mikulás eredetileg a katolikus vallású vidékeken Szent Miklósnak, a Lycia római provinciában fekvő Myra püspökének a népies alakja. A népi vallásosság hatására kialakult ajándékosztó püspöksüveges Mikulás előképének és mintájának tartják Szent Miklóst, a gyermekek és diákok védőszentjét. A Legenda aurea-ban fennmaradt legendakincsből épült fel Szent Miklós története és hagyománya.

A szent legendája szerint a püspök városában egy szegény embernek három leánya volt, akiket hozomány hiányában nem tudott férjhez adni, így az a sors várt rájuk, hogy hajadonok maradnak. A myrai püspök, Miklós elhatározta, hogy segít ezeken a lányokon, de ezt szerénységből titokban tette. Így az éj leple alatt egy-egy arannyal teli erszényt tett a szegény ember ablakába.

Egyes változatok szerint három egymást követő éjjelen, mások szerint három egymást követő évben. Azonban a harmadik alkalomkor a szegény ember ablaka zárva volt a nagy hideg miatt. Ekkor, a legenda szerint, Miklós püspök felmászott a tetőre és a kéményen át dobta be az aranyat. Az apa a harmadik alkalommal megleste az adakozót, hogy köszönetet mondjon neki, Miklós püspök azonban azt mondta, hogy egyedül Istennek tartoznak köszönettel.