Melyik otthonban ne lenne legalább egy porcelán étkészlet? Természetesen, ezeket nem használjuk a mindennapok során, viszont ünnepekkor igen, hiszen gyönyörűséges terítéket lehet készíteni velük. Az év többi napján azonban nagy becsben van tartva, a vitrinben, nehogy valami baja essék, el ne törjön belőle egy darab is. Ezeket az étkészleteket nagyon sokan a nagymamától kapták ajándékba, vagy esetleg megörökölték.

Olyan szépen kidolgozott, gyönyörű mintás tányérokat, leveses, szószos, pecsenyés tálakat ma már csak nagyon kevés helyen gyártanak. Ezek az étkészletek lehetnek hat vagy akár tizenkét személyesek is, de leginkább az utóbbi volt elterjedtebb, hiszen régen a családok is lényegesen népesebbek voltak, mint napjainkban.

Sok ember számára ma már ezek megfizethetetlenek. De akinek megvan a nagymamától kapott étkészlet, az nagyon szokott vigyázni rá, hiszen egyrészt az eszmei értéke felbecsülhetetlen, másrészt már nem lehet olyat kapni, ha mégis, az nagyon drága. Alig van annál boldogabb érzés, mint amikor a család egy ünnep alkalmával körbeüli a szépséges étkészlettel megterített asztalt, és ebéd közben emlékeznek arra, akitől a készletet kapták vagy örökölték. Ilyenkor kedves kis történetek hangzanak el, hiszen mindenki más és más emlékeket idéz fel a szeretett nagymamáról.

Bizony, ezeket az együtt töltött ebédeket, vacsorákat, a kellemes beszélgetésekkel, a rendkívül finom ételekkel már alig várják a családtagok, és a háziasszony is nagy szeretettel készíti el az ünnepi menüt. Ezután pedig nagy figyelemmel, óvatosan mossa el az étkészletet, ami visszakerül a helyére, egészen a következő alkalomig, míg újra összegyűl a család egy neves ünnepre.