Mosolyogva hallgatjuk, amikor egy óvodás gyermek arról mesél, hogy neki bizony már van barátnője, szerelme az oviban, akit majd, ha felnő, feleségül is fog venni. Na, gondoljuk ilyenkor, már meg is van a kis választottja! Majd néhány év elteltével, tinédzser korban élik át a gyerekek az első szerelem csodáját, aminek emlékét hosszú-hosszú éveken át, vagy talán életük végéig is megtartják a szívükben.

Aztán a felnőtt kor elején a gyermek újra szerelmes lesz, olyan is megtörténik, hogy meg is házasodik, és ez a házasság egy életre szól, hiszen valódi szerelemből köttetett. Az ilyen esetekben örömmel látják a szülők, hogy a lányuk vagy fiuk mennyire boldog, ugyanis jól választott, megtalálta élete párját. Kevesebb ennél nagyobb boldogság érheti a szülőket, mint amikor a gyermeküket boldognak, elégedettnek látják.

Egy azért mégis van! Amikor unokával ajándékozzák meg őket, akit látnak szépen felcseperedni, aranyos csacsogását hallhatják nap mint nap, játszhatnak vele, vigyázhatnak rá. És mikor kicsi kezecskéivel átkarolja a nagyszülő nyakát, na, azokat a perceket semmiért sem adnák! A vasárnapi ebédekre szívrepesve várják a gyerekeket, előtte minden finomságot elkészítenek, melyeket a fiatalok kedvelnek. Természetesen, többet is, hogy csomagolni tudjanak nekik, mikor hazaindulnak.

Az is boldogság számukra, egy csodálatos érzés, amikor a kicsi unokájuk vasárnap este náluk alszik, hiszen hétfőn reggel el kell vinniük őt az oviba. Na, ilyenkor aztán nagy a móka, kacagás, játék, hiszen a nagyszülőknél mindent szabad. Végül is a szülők dolga, hogy neveljék a gyereket, a nagyszülőké pedig az, hogy elkényeztessék őt. A boldogság érzése tehát egyáltalán nincs korhoz kötve.