A különféle ékszerek ajándékozásának szép szokása már egészen a régmúltra nyúlik vissza. Gyerekkorban relatív elég ritkán, de például egy eljegyzésre mindenképpen arany ékszereket ajándékoz a boldog arának a párja. Kinek ne lábadna könnybe a szeme akkor, amikor azt látja, hogy egy törékeny fiatal lány elé letérdel a jól megtermett vőlegény, és tisztelettel és végtelen szerelemmel egymás ujjára húzzák a véget nem érő szerelem jelképét, a gyönyörű karikagyűrűket? Természetesen, csak miután a lány édesapjától vagy a fiú édesapja, vagy pedig a keresztapja tisztelettel megkéri a lány kezét.

Az ilyen csodás alkalmon bizony elég sok örömkönny elcsordul, hiszen mindig boldogság látni azt, hogy a szeretett gyermek, keresztgyermek megtalálta élete párját, akivel le szeretné élni az egész életét. Az odaajándékozott ékszerek ennek az összetartozásnak a jelképei, ezért a fiatalok nagyon büszkén viselik ezeket. Öröm látni a boldogságtól csillogó szemeiket, amikor egymásra néznek, ahogyan nézegetik a kezükön a csillogó karikagyűrűt, és amint az ifjú vőlegény azt mondja, hogy ez az ő büszkesége, hiszen most már élete végéig hordani fogja.

Aki megengedheti magának, az kísérőgyűrűt is vásárol a menyasszonyának, valamint nyakláncot, fülbevalót is. De a lényeg minden esetben a szeretet, a boldogság, hiszen ahogy mondják, jó kapni, de adni még nagyobb öröm. Tulajdonképpen az ilyen eseményeken nem is az ékszerek jelentik a lényeget, hanem az, hogy amikor két ember egymásra talál, onnantól soha többé ne engedjék el egymás kezét.