Az ékszerek viselése már a legrégebbi idők óta ismert és divatos. Már az ősemberek is készítettek különféle ékszereket kövekből, csontokból és egyéb állati, növényi eredetű anyagokból. A különböző fémötvözetek feltalálása után pedig, kifejezetten a gazdagság és az elegancia szimbólumává váltak. A gyűrűk is ugyanolyan régről ismertek. Viszont az esküvői szertartásban betöltött szerepük csak a tizenkilencedik század elején nőtt meg. Addig a házasulandó felek különböző jegyajándékokkal fejezték ki egymás iránti érzéseiket. A menyasszony például jegykendőt adott a vőlegénynek. Ez a szimbólum azonban a jegygyűrű népszerűségének növekedésével egyre inkább háttérbe szorult, majd pedig végleg eltűnt. A tizenkilencedik század elején még csak a templomi esküvői szertartás részét képezte a gyűrű felhúzása. Ez volt a házassággyűrű, majd később megjelent az esküvői gyűrű, vagy ahogy még kezdetben hívták, a mátka gyűrű. Ezt a leánykéréskor adta a férfi a nőnek. Ez általában egy szolid ékkövet tartalmazott, ami az esetek többségébe gyémánt volt. Ekkor még mindig szokás volt, hogy a menyasszony a gyűrűért cserében jegykendőt adott a vőlegénynek. Majd később jött divatba, hogy a mennyasszony is egy eljegyzési gyűrűvel lepte meg párját. A mai szokások értelmében, a vőlegény három gyűrűt vásárol.

Egy eljegyzési gyűrűt, amellyel megkéri a párja kezét és két karikagyűrűt. Egyet a mennyasszony részére és egyet a saját részére. A karikagyűrű belsejébe szokás belevésni az ifjú pár nevét vagy az esküvő dátumát, esetleg valami rövid frappáns mondatot, egy személyes üzenetet. A gyűrű negyedik, úgynevezett gyűrűs ujjon való viselése egy téves ókori anatómiai tényből származik. Miszerint a balkéz negyedik ujjából egy ér megy közvetlen a szívbe, ezért az tökéletesen alkalmas a szerelem kifejezésére. Bár ezt a tényt aztán nagyon hamar megdöntötték, ez a szokás mégis fennmaradt mind a mai napig. Hiszen a jegyben járás ideje alatt a jobb kéz gyűrűs ujján viselik a karikagyűrűket és az esküvői szertartás során ez átkerül a balkézre. Napjainkra, a karikagyűrű minden kétséget kizáróan az esküvő és a házasság legjellemzőbb szimbólumává vált. Gyakran ábrázolják a meghívókon is az összefonódó karikagyűrűket, mint az összetartozás jelképét. A karikagyűrű viselése ugyanakkor jelzés értékű is, hogy az illető már foglalt és megtalálta élete párját. Ezek a gyűrűk gyakran a családi relikviák részét képezik, amelyek öröklődhetnek, akár több generáción keresztül. Ma már igen széles választék áll az ifjú házasulandók rendelkezésére jegygyűrűből. Érdemes azonban megfontoltan választani, hiszen ez nemcsak egy egyszerű ékszer, hanem az összetartozásuk és szerelmük jelképe is egyben.