Április első napja hagyományosan a nagy bolondozások ideje, amikor az emberek akár a legképtelenebb tréfát is űzhetik a társaikkal. Ilyenkor még a tévében, rádióban, sajtóban, a világhálón hallható, olvasható híreket is eléggé fenntartással érdemes kezelni. A népszokás szerint április bolondja az a személy, akit ezen a napon jól rászednek a társai, tulajdonképpen a bolondját járatják vele, aztán pedig kikacagják.

De vajon tudjuk-e, hogy ez a szokás hogyan és mikor született? Egyesek szerint ez a szokás a csalóka áprilisi időjárás kapcsán született meg, viszont egy másik magyarázat szerint kelta népszokás volt, hogy vidám, bohókás tavaszi ünnepet ültek. Olyat is olvasni, hogy 1530-ban a Német-Római Birodalomban az augsburgi birodalmi gyűlés úgy döntött, hogy 1540. április elsején egységesítik a pénzverést, aminek hatására a spekulánsok heves ténykedésbe kezdtek, azonban az egységesítést az utolsó pillanatban elhalasztották, így hoppon maradtak.

Bármi is az eredete ennek a szórakoztató szokásnak, a lényeg az, hogy az emberek arcára mosolyt csaljon. Régen például az ugratás ártatlan formája volt, hogy az áldozatot szúnyogzsírért, kakasfogért vagy esetleg egy vödör szárított hóért küldték el az üzletbe. Azonban ma már az ilyen klasszikus áprilisi tréfa szinte kiveszett, ugyanis az emberek egyre gyanakvóbbak, és azonnal átlátnak a szitán.

De ha nagyon jól ismerjük azt a személyt, akit meg akarunk viccelni, azért bizony sikerülhet őt megviccelni, csak nagyon oda kell figyelni, nehogy megijesszük, vagy túl durva legyen a tréfa. A kacagás, a bolondozások soha nem mennek ki a divatból, hiszen humor nélkül sokkal szegényebb lenne az életünk.