A karácsonyt mindig családtagjaink társaságában szeretjük eltölteni, hiszen ez az év egyik legszebb időszaka, a rohanó életünkben ezeken a napokon kicsit megállunk, pihenünk, élvezzük a meghitt hangulatot és a család szeretetét. Ám vannak olyanok, akiknek ez a csodás ünnep rendkívül szomorúan telik, hiszen a közelmúltban elvesztették egyik vagy akár két családtagjukat is, akikkel addig együtt ünnepeltek.

A fájdalom ilyenkor talán még erősebb, ha szeretteink nélkül kell eltöltenünk az ünnepet, hiába a szép karácsonyfa, a tradicionális mézeskalács illata, a szépen megterített asztal, minden csak arra emlékeztet bennünket, hogy Ők nincsenek velünk, és soha nem is lesznek már…

Természetesen, azok az emberek, akik elveszítették szeretteiket, minden napon kénytelenek ezzel szembesülni, és nem csak a karácsonyi ünnepek alatt, viszont ilyenkor még inkább előjönnek az emlékek a régi, meghitt, boldog karácsonyokról, amikor együtt töltötték ezeket a napokat. Ilyenkor kilátogatnak a temetőbe, egy kis feldíszített fenyőágat visznek a sírra, hiszen lélekben Velük ünnepelnek még mindig. Ez egy kis megnyugvást jelent a gyászolóknak, annak a gyermeknek, aki már csak a temetőben lehet együtt a szüleivel.

Aki tudja, érzi, hogy a szeretetet a halál sem képes megszüntetni, és hogy történjen bármi, ő továbbra is ugyanúgy szereti és tiszteli a szüleit, számára Ők soha nem lesznek halottak, csak eltávoztak egy olyan helyre, ahol megnyugodtak, ahol nem fáj már nekik semmi sem. És akkor szomorúan, de lélekben megnyugodva hagyja ott a sírt, érzi, hogy szülei tudják, meglátogatta Őket, és minden évben megteszi, amíg csak él...