Bizony gyakran jelent gondot a megfelelő ajándék kiválasztása egy-egy születés- vagy névnapra, esetleg karácsonyra, de egyszer elérkezik az az idő is, amikor visszasírjuk ezeket a problémákat. Ugyanis fájdalmas ajándék az, amikor már csak a virág fajtáját választhatjuk ki, és a temetőbe kell kivinnünk eltávozott szerettünknek. Ilyenkor a legszebb, legnemesebb virágokat válogatjuk ki, leginkább azokat, melyeket kifejezetten szeretett és gondozott elhunyt hozzátartozónk.

Egy virágoskertben sokféle virág megtalálható, de a királynőjük mindenképpen a rózsa, amely igen sok gondoskodást igényel. Ezekből gyönyörű csokrot lehet készíteni, hiszen a tarka rózsacsokor mindenki kedvence. Talán a legszemélyesebb ajándék lehet az eltávozott családtagunk számára az, ha a hátrahagyott saját virágoskertjéből viszünk neki virágot.

És egy szépen gondozott kertben bőségesen van virág, így tehát akkora csokrot készíthetünk, amekkorát csak akarunk, de vihetünk akár több csokrot is, ha egy sírban több szerettünk is nyugszik. Szomorú dolog, ha születésnapra csak virágot vihetünk egy sírra, de talán nem is az a lényeg, hogy egyáltalán viszünk-e valamit, vagy sem, hanem az, hogy ott vagyunk, gondolatban, lélekben beszélgetünk a megboldogulttal, néha megérintjük a sírkövét, mert mintha úgy egy kicsit közelebb lenne hozzánk.

Olyan is előfordul, hogy segítséget kérünk tőle nagy bajunkban, megszólítjuk: Apu, kérlek, segíts! És Ő valahonnan, valahogyan mindig segít. Pedig mi már csak egy csokor virággal köszönthetjük, köszönhetünk meg Neki mindent, ott, a sírjánál, ahonnan nagyon nehéz szívvel tudunk csak eljönni.