Amikor valamilyen esemény van a családban vagy a baráti körben, azon kezdünk el gondolkodni, hogy milyen ajándékot vásároljunk az ünnepeltnek vagy az ünnepelteknek, aminek felhőtlenül örülni fognak, és amit hosszú éveken keresztül használnak majd.

Keresztelőre például a nagyszülők, keresztszülők leginkább egy szép kis ékszert vásárolnak a picinek, természetesen azon túl, hogy a keresztanya ajándékozza meg a gyermeket azzal a gyönyörű ruhácskával, amelyben keresztvíz alá tartja. Pár év múltával, mikor a gyermek már konfirmál vagy első áldozó lesz, ugyancsak valami nagyon széppel ajándékozzák meg, ami a mai modern világban már lehet például egy okostelefon vagy bármi más, amire a fiatal vágyik. Hiszen ebben a korban már akár meg is lehet kérdezni, hogy mit szeretne kapni.

Ajándékok adhatóak még természetesen ballagásra, eljegyzésre, esküvőre is, amelyeket hosszú évek múltán is használni fog a megajándékozott személy, és mindig emlékezni fog arra a kedves rokonra, barátra, akitől kapta. És telnek az évek, s az ember csak azon veszi észre, hogy már az ezüstlakodalmat kell megülnie, hiszen eltelt huszonöt boldog év, amelyben, ahogy annak idején ígéretet tettek, jóban-rosszban együtt voltak, segítették, támogatták, illetve ha kellett, akkor vigasztalták is egymást.

Ezt az évfordulót is meg kell ünnepelni, annál is inkább, mivel napjainkban sajnos elég ritka már az ilyen hosszan tartó, megértésben, tiszteletben és szeretetben eltöltött házasság. Az ilyen csodás alkalmon a párok egy-egy ezüst karikagyűrűt ajándékoznak egymásnak, amelyet az arany karikagyűrű mellé húznak fel egymás ujjára, természetesen a gyermekeik, a családjuk jelenlétében. De bármit is ajándékozunk, a lényeg a szeretet, amellyel adjuk.